1990-ben nem létezett durvább 323-as Mazda TX-L-nél. A turbós kisautó 1840 köbcentis motorja 163 lóerőt, 216 Nm nyomatékot tud, állandó összkerékhajtása van, durván 1200 kiló a saját tömege (a sok hajtott kerék miatt bő 150 kilóval volt nehezebb, mint az elöl kaparós, 128 lovas GT).
A Mazda 3 Sport 165 meg bár csak elöl hajt, nagyjából 1225 kiló, ugyan nem turbós a motorja, és valamivel nagyobb is az 1998 köbcentijével, de ebben is van 165 lóerő, hozzá 210 Nm nyomaték. És az adattáblák szerint mindkettőnek kettőtíz a vége. Papíron érdekes csata lehetne.
De gyorsulási versenynek nincs értelme, a TX-L a katalógus szerint 7,8 másodperc alatt van százon, de élőben, hála az összkerékhajtásnak, ennél lényegesen kevesebb idő alatt meg tud lenni a nulla-száz, akár 7 másodperc alá is leszorítható. Ez manapság sem rossz érték, negyed évszázaddal ezelőtt egy ilyen vehemensen gyorsuló, de kifejezetten semmitmondó kiállású autó a legtöbb utcai pöcsméregetésnél felért egy viagra-péniszpumpa kombóval – volt büszkén feszítés a következő pirosnál. A Mazda 3 gyorsulási értéke manapság senkinek nem okoz sokkot, 8,2 másodperc nem a sportos autókra jellemző szám.
