A szél már nem egy irányba fúj.

 A közelmúltban az üzleti szelek  bizonyos mértékben kétfelé fújták a Mazdát és a Fordot, így az elsőkerék hajtású kiskategóriás típusaik más kikövezett úton indultak el. Mindez a nálunk töltött egy hét alatt, a két autó hasonló alapjai ellenére, jól észlelhetően megmutatkozott.

Előzetesen két nagyjából egyforma felszereltségű autóban reménykedtünk, hogy legalább a sebességváltójuk azonos legyen, de az egyikük ötfokozatú kézi váltóval, míg a másik hatfokozatú automatával érkezett. A később egyértelműen sportosabbnak ítélt Mazda2 érkezett kézi sebességváltóval, és a komfort orientáltabbnak mutatkozó Ford Fiesta automata egységgel. Ezt a két szempontot (sportos vagy komfortos) tekintve ez a két autó a kis kategória két szélső szegmensét testesíti meg, árcédulájuk mégis hasonló értékeket mutat.

A teljesítmény nem csak lóerő függvénye.

 A két jól felszerelt kivitel között a motorháztető alatt találjuk az igazi különbségeket. A Ford-ot az 1,6 literes TI-VCT Duratec négyhengeres készteti mozgásra 120 lóerővel 6350-es fordulatszámon, illetve 152 Nm nyomatékkal 5000-res fordulaton. Ezzel szemben a Mazda orrában egy 1,5 liter hengerűrtartalmű soros négyest találunk, mely 100 lóerőt tud 6000-res, és 134 Nm-t 4000-res percenkénti főtengely fordulatszámon.

Itt sokan mondhatják, hogy ezzel eldőlt a verseny. 120 LE-100 LE, 152 Nm-134 Nm ??? 

Pedig dehogy. Valójában nem dőlt el, sőt ezekkel a felszereltségi szintekkel biztosan nem. A lényegesen kisebb tömeg - Mazda 1,075 kg, Ford  1,168 kg -, a Mazda malmára hajtja a vizet. 93 kilogramm nem elhanyagolható különbség ebben a teljesítmény kategóriában. Ráadásul a Ford erőforrása lustább is, ezzel szemben a Mazda szíve szereti a pörgést, és egyben kifinomultabb is.

A Ford túlságosan nyugodt.

A duplakuplungos automata váltós Ford hangolása a maximális tüzelőanyag takarékosság jegyében történt. Átlagos körülmények esetén lustán regál nagyobb gázadásra a váltó, egyáltalán nem sieti le a visszaváltást.  Manuális üzemmódja pedig nem létezik, ezzel együtt pedig igen letargikus hatású tud lenni a Fiesta amikor egy adott forgalmi szituációban kisebb sebességről hirtelen szeretnénk gyorsítani, de a hosszú fokozatokkal  - 100 km/h-nál alig 2300 forog a motor -, inkább egy nyugodt túrázóként viselkedik a Ford.

 A Mazda élénk. 

 A másik oldalon ott áll a Mazda2 ötfokozatú kézi váltója. A középkonzolból kiálló kurta váltókarral megvalósítható rövid és pontos kapcsolások Mazda MX-5 DNS-ről árulkodnak. A Mazda tengelykapcsolója szintén felnő a váltó által támasztott feladathoz. Az összes kezelőszerv egyfajta mechanikus harmóniában dolgozik egymással. A rövidebb váltó áttételezéssel a Mazda2 motorja többet dolgozik, hiszen például 100km/h-nál 2800-at forog a főtengely a váltó legnagyobb fokozatában.

 Korábban vezettem már a Fiestát ötfokozatú kézi váltóval szerelve is. Hosszú fokozataival nyugalmas autózáshoz ideális társ volt, de a váltóutak hosszúsága és a kuplungpedál hosszabb fogási tartománya nem tett lehetővé olyan precíz váltásokat, mint amit a Mazdával kivitelezni tudunk. Jobb vezethetőségével, frissebb motorjával, feszesebb és semlegesebb viselkedésű  futóművével a lágyabb hangolású Fordot lejjebb tolja az "élmény vezetni ranglétrán". A Ford nagyon hamar alulkományzottá válik, bár kétségtelenül komfortosabban gördül.

Mindkét autó kommunikatív és igen lineárisan működő elektromos rásegítésű kormányművel van szerelve. A kipörgésgátló és stabilitáskontroll a szériafelszereltség része mindkét autóban, de csak a Mazdában lehet kiiktatni, pedig ez sokszor hasznos például jégen, mély hóban, esetleg murvás emelkedőn, amikor kipöröghetnek a kerekek.

A sportoló, és a kényelemorientált.

 Valójában két különböző személyiségű autóval állunk szemben. Míg a Mazda a vezető autója akar lenni - bevonva azt az autó minden "rezdülésébe"-, addig a Ford inkább nagyautós érzetet akar biztosítani tulajdonosa részére. Ha a két autó összehasonlításában eltávolodunk a sportos szemlélettől, akkor a Ford máris elhúz kissé.

Mint tudjuk, a stílus megítélése szubjektív dolog, de mégis a legtöbb szemlélő a Ford-ot találta jobb megjelenésűnek. Hogy őszinte legyek, a fekete szín nem a legjobb választás a Mazda2 számára. Még feltűnő kerekei és légterelője ellenére is eltűnik kissé az autós világ utcai masszájában. Személy szerint belülről nekem jobban tetszik a Mazda egyszerűbb és letisztultabb megjelenése, mint a Ford futurisztikus, mobil telefon szerű kialakítása. Vékonyabb, és más szögben álló "A" oszlopával a kilátás is jobb a Mazdából, míg a Ford-ban a szélvédőn visszatükröződő  magas műszerfal is zavaró. A Mazdának hoz pluszpontot az is, hogy a Ford kormánykerekén nincs hangerő szabályzó gomb a rádióhoz.

 Ettől függetlenül egyéb szempontok alapján a belső terek csatáját a Ford nyeri. A Fiesta ülései kényelmesebbek, és a testet is jobban tartják. Több benne a puha felület, és az ajtók könyöktámasza is ki van párnázva. A Fiesta előnyei közé tartozik még az egyérintős index kapcsoló, a térdlégzsák, a változtatható színű belső világítás, illetve a hangvezérléses audio egység. A Ford hangszigetelése is jobban sikerült, melyhez a váltó hosszabb fokozása, így az alacsonyabb fordulatszámok is hozzájárulnak. Újra meg kell ismételni, hogy a Ford nagyautósabb érzést közvetít.

Viszonylag jól szól mindkét autóban az audió egység, és sajnos egyikben sem kapunk sík felületet a hátsó üléstámlák lehajtásával. Az általam mért fogyasztási adat a Mazda esetében 6,9 L/100 km, míg a Fordot illetően 6,5 L / 100 km-re adódott vegyes használatban. 

Ízlések és igények.

 Hogy végül melyiket választanám? A Mazdát.  Nagyon élveztem a kifinomultabb motor, a játékosan könnyű, de precíz irányíthatóság, és a sok sebességváltás együttesét. Hosszú autópályás szakaszokon, vagy több órás dugókban viszont jobb társ lehet a csendesebb,  és automata váltós Fiesta.