Annak ellenére, hogy a Mazda6 sportos formája szinte kínálja magát, egészen mostanáig kellett várni egy igazán vérpezsdítő változatra. Most viszont itt a márka jelenlegi legizmosabb modellje, a 260 lőerős MPS. Mint minden elvakult autórajongó, akinek vér helyett benzin áramlik az ereiben, jómagam is kedvelem a nagy teljesítményű sportkocsikat. Sőt, egyenesen rajongok az olyan utcai raliautókért, mint a Mitsubishi Lancer EVO vagy a Subaru Impreza WRX STi. Nemrég mindkettőt vezethettem. Töredelmesen bevallom, akkor mégis úgy éreztem, hogy egy hét pontosan elég volt belőlük – ezért most biztosan sokan megköveznek. Félre ne értsék, ebben az árkategóriában keresve sem találhatnánk jobb hétvégi örömautót! Ahhoz viszont már nem vagyok elég mazochista, hogy állandóra bevállaljam valamelyiket. Ezek a lelket is kirázzák az emberből. Nincs mit tenni, öregszem…
Van azonban fény az alagút végén! A Mazda6 MPS hasonló recept alapján készül ( összkerékhajtású, turbómotoros japán sportlimuzin ), de a szakácsok csipetnyivel kevesebb fűszert használtak az ételhez. Így szélesebb körben fogyasztható, ráadásul igényesebb tálalás és kiszolgálás párosul hozzá.
Mindennapi viselet – Mindez annyit jelent, hogy viszonylag komfortos és nagyvonalúan felszerelt autó az MPS. A komplett vezetéstámogató arzenál, a hat légzsák, a xenon fényszórók, a légkondícionáló, a navigációs rendszer, a hét hangszórós Bose audioberendezés, a hatlemezes CD-váltó, a motoros mozgatású sportos vezetőülés, az ülésfűtés, a sebességtartó automatika és a bőrkárpitozás mind belefér a 9,4 milliós vételárba. Mi kellhet még? Igaz, a futómű hangolása feszes, de korántsem kőkemény. Az úthibák fele mintha rejtve maradna a Lancerhez vagy az Imprezához képest, a kisebbeket ügyesen rugózza ki a kocsi. Szóval a mindennapok során is jól használható, nem igényel különösebb kompromisszumot.
Ugyanakkor vezetési élményért sem kell a szomszédba menni! Szinte úgy támadhatjuk a kanyarokat, mint vérszomjas gepárd az áldozatát. A Mazda csekély oldaldőléssel fordul. Ebben a feszesebb rudók, a keményebb lengéscsillapítók és a 215/45 R 18-as abroncsok ugyanúgy részt vállalnak, mint a karosszéria 50 százalékkal megnövelt torziós merevsége. Persze, a főszerepet az intelligens összkerékhajtásra osztották. Tulajdonképpen a gázpedállal lehet kormányozni a kocsit. Normál üzemmódban a forgatónyomaték javarészt az első kerekekre koncentrálódik, ezért szűkebb fordulóban – egy szemvillantásnyi ideig – alulkormányzott a kocsi.
Ha viszont nem vagyunk szívbajosak és tovább tapossuk a jobb oldali pedált, az elektronikusan vezérelt Haldex-kuplung villámgyorsan hátra csoportosítja a hajtóerőt ( maximum a felét ). Így aztán a kocsi fara finoman megindul és visszatereli az orrát az ívre. Miután a különféle jeladóktól érkező információk alapján a szerkezet észlelte az agresszívebb vezetési stílust, s így átkapcsolt sportos üzemmódba, már úgy fordul az MPS, mintha sínen húznánk. Síkos útfelületen a stabilitásprogram rögzíti az 50:50 százalékos nyomatékelosztást. A menetstabilizáló rendszernek nem sok dolga akad, vakmerő pilóták akár ki is kapcsolhatják.
A kormányzás közvetlen ( ütközéstől ütközésig 2,6 fordulat ) és érzékletes, a megnövelt teljesítményű fékrendszer ellentmondást nem tűrően lassítja a kocsit, a hatfokozatú sebességváltó pedig kellően rövid utakon és precízen kapcsolható. Az ülések oldaltartása azért lehetne határozottabb.
Nem kérkedik – Ha megvennék egy Mazda6 MPS -t, az első utam egy tuningműhelybe vezetne, hogy felszereljenek rá egy valamirevaló kipufogórendszert. Első ránézésre ugyan impozánsak a hátsó lökhárítóba integrált krómozott csövek, de vizsgáljuk csak meg alaposabban a dolgot: nevetségesen vékony kipufogócsövek bujkálnak bennük! Nekem kicsit „sufnituning” érzésem volt, és a lelkesítő hangzást is hiányoltam a kocsiból. Igazából nem is olyan felvágós az MPS, hogy minden járókelő felkapja rá a fejét – legalább nem lesz annyi irigyünk. A látványosabb kötények, a töltőlevegő-hűtő légzőcsöve miatt megemelt motorháztető, a 18 colos könnyűfém keréktárcsák, a küszöbtoldatok és a decens hátsó spoiler ugyan sportosabbnak mutatják az autót, mindazonáltal nem tükrözik hűen a képességeit.
Merthogy izgalomban nincs hiány! A 2,3 literes , közvetlen benzinbefecskendezéses motort turbófeltöltő és töltőlevegő-hűtő izmosítja: 260 lóerőnek és 380 Nm-es forgatónyomatéknak parancsolhat a pilóta. Már egészen alacsony fordulatról betyárosan húz a négyhengeres , s végig tartja ezt a kedvező tulajdonságát, csak közvetlenül a piros mező közelében fárad el kissé. A gázreakciók azonnaliak, mindössze leheletfinom turbólyukat érezni. Sportlimuzinhoz méltók a Mazda6 menetteljesítményei, 6,6 másodpercre van szüksége, hogy százra gyorsuljon, harmadik fokozatban 4,5 szekundum alatt ugrik 50-ről 100 km/órára, csúcssebessége pedig 240 km/óra. A teszt alatt mért 12,1 literes átlagfogyasztás elfogadható, de a drágább 98-as oktánszámú benzint igényli a motor.
Bármennyire is hasonló a felépítése, a Mazda6 MPS mégsem a Lancer EVO és az Impreza WRX STi közvetlen vetélytársa, inkább a Ford Mondeo ST-től és az Opel Vectra OPC-től csábíthat el vásárlókat. Előbbinél olcsóbb, utóbbinál drágább, de mindkettőnél nagyobb élményt nyújt, és jobban felszerelt.
